Lassan két éve, hogy penitenciaként kiróttam magamra egy szakvizsgát nyújtó továbbképzést. Nem minden porcikája fényes egyformán, de bőven kapok impulzust. Egyik kedvencem (jaj csak majd el ne felejtsem ezt is, vagyis persze ezt is majd elfelejtem, de lehetőleg minél később) a botos jeti.
A botos jeti egy kisiskolás füzetében elkövetett mosolyogtató hiba volt, de önálló életre kelt, és internetes mémmé lényegült. Íme:
Szóval miről is szól ez a hiba? A világ romlásáról, a műveletlen hétévesekről. Vagy arról, hogy a juhász egy olyan foglalkozás, amelyet talán kevesebben űznek, mint az kutyakozmetikusét, így a gyereknek nincs vele kapcsolatos tapasztalata. Ráadásul az igazi juhász nem a János vitéz illusztrált kiadásából lépett ki, és nem visel száz éve divatjamúlt kucsmát a fején, vagyonokat érő szőrmét a vállán, hanem munkásruhát és gumicsizmát. És Kövér Lászlóéra hajazó férfidíszt sem nagyon hord az orra alatt. Tehát juhász egyrészt a kisiskolás korú népesség zöme számára nincs, de hogyha van is, az nem olyan. Ahogy a saroglya, csoroszlya, csermely, zsöllye stb. sem a valóság elemei, e szavaink létét szinte csak az ly-os írásmód legitimálja szélesebb nyelvhasználói körben (ahogy az ly létét pedig e szavaink, jól el is lehetnénk szépecskén egy darabig).
Szóval a kép számomra arról szól, hogy az iskola meglehetős késéssel követi a világot. Hogy a kis fickónak (általában tőlük telik ilyen lázadás) valójában igaza volt, igaza van.
És most akkor a dudváról is. Szóval tizenegyedikes osztályom diákjaival Ady A magyar Ugaron című verséről írattam pár soros házi fogalmazást. Használhattak bármit és bárkit, bosszankodtam is a javításnál eleget, hogy vajon melyik kutató sorait ízlelgetem és mérlegelem így szerda este, mert a végeremény nem az én hajszálpontosan átlagos (még friss a kompetencia mérés emléke) szakközepes osztályom elmeszüleménye. Aztán arra leszek figyelmes, hogy az ős magyar ugar felett siránkozó szerzőim gazról, kilátástalanságról és dudáról (sic!) értekeznek. Az elsőnél még próbáltam elütni: ha te duda, akkor én meg nem leszek a szürkék hegedőse. Úgy öt felett viszont el kell gondolkoznom.
Pályám elején még úgy gondoltam, Vörösmarty az első olyan szerző, aki a nem szakembernek készülő középiskolás számára is érthető. Az azt jelenti, hogy a tizedikesek tavasz elején akár már érthetik is, amit magyar irodalomból olvasnak. Ez a határ a gyarapodó tapasztalataim révén egyre későbbre tolódott. Szememben ezzel a házi fogalmazással a harmadik év telén olvasott Ady is megkérdőjeleződött. A lábjegyzetdzsungelből kivillanó szöveg a facebookon felnövő generáció számára érthetetlen, halott. Mitől is válhatna az iskolai irodalomóra és annak szövegei számukra az önmegértés eszközévé? És mit kell tenni diáknak és tanárnak, ha a sors ilyen méltatlan helyzetbe kényszerítette őket?
És Te, nyájas olvasó? Fel tudod idézni: miben különbözik a dudva a muhartól? E sorok írója gyerekként nyaranta több száz órát nevelődött szántóföldön kapával a kezében, de itt ezzel a dudvával most rendesen meggyűlt a baja.